Csak tűrve vagyok, tüske vagyok,

Szürke vagyok, büszke vagyok, tűzbe vagyok (yeah).

Eltűnve vagyok, gyűrve vagyok,

Hűtlen vagyok, fűtve vagyok.

Mint egy elmebeteg, felnevetek,

Mindent eltemetek, ami fáj,

Nem tudom, merre megyek,

Az iránytűm elromlott már.

Én a régi vagyok, férfi vagyok,

Élni akarok és élni hagyok,

Nem maradt porhüvelyem,

Hűlt helye sem.

Én is eltüzelem, csak türelem.

Penge vagyok, rendbe vagyok,

Van, hogy szembe vagyok, csendben vagyok,

Néha meg gyenge vagyok,

De tudod, én nem te vagyok.

Csak az marad utánam,

Amit másokért tettem.

Akik ítélnek felettem,

Majd beszélnek helyettem.

Biztos lesz, ki elmeséli,

Hogy végül mi lettem,

Kicsit szerethetetlen,

Kicsit feledhetetlen.

Nem vagyok az, amit látnak,

Az sem, amit láttatok magamból,

Vélemények az arcomba másznak,

Amíg az elmém elcsatangol.

Szúrj ideget, mondj hideget, mondj meleget,

Mondd, ki legyek, mondd, mi legyek.

A vállamon hogy vigyem ezt,

Most figyelek,

Mondd, ki legyek, mondd, mi legyek.

Árva vagyok , hátrahagyott,

Valakinek bástya vagyok, szálka vagyok,

A megszokás láncra rakott bábja vagyok,

Cinkelt kártya, lapos játszma vagyok.

Mindegy vagyok , felriadok,

Elhivatott senki vagyok, ennyit adok.

Minden vagyok - és semmi vagyok.

Csak az marad utánam,

Amit másokért tettem.

Akik ítélnek felettem,

Majd beszélnek helyettem.

Biztos lesz, ki elmeséli,

Hogy végül mi lettem,

Kicsit szerethetetlen,

Kicsit feledhetetlen.

Csak az marad utánam,

Amit másokért tettem.

Akik ítélnek felettem,

Majd beszélnek helyettem.

Biztos lesz, ki elmeséli,

Hogy végül mi lettem

Kicsit szerethetetlen,

Kicsit feledhetetlen.