Mint a kert fölött a kék, zöld fölött a plafon.

Mint a nyelv alatt az íz, elringat, ha hagyom.

Álmodozva sörözöm, sörözöm, a poharamat őrzöm, őrzöm.

Álmodozva sörözöm, sörözöm és ő...

Őriz engem, baj nem érhet.

Fürdik a lelkem.

Fürdik a lelkem, baj nem érhet,

Napozik ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent.

A kert csupa zöld, csak a testem elgyötört.

És a számban az íz, majd egy taxi hazavisz.

Milyen lassú a Föld, de én megyek még egy kört.

Ég a számban az íz, majd egy taxi hazavisz.

Fürdik a lelkem, táncol éppen.

Fürdik a lelkem.

Fürdik a lelkem, amíg őriz

A poharam engem, engem, engem, engem, engem.

Lent a kert, fent a kiderült ég.

Én pedig hagyom magam, hagyom magam,

Hogy a lelkem is tomboljon.

Hogy az este kicsit beigyon, én is akarom.

Mindegy, csak szabaduljon,

Azon a csapon hagyom, nagyon hagyom.

Mind ide kiterítem és számolom mind, mindazt, ami volt.

Fürdik a lelkem, amíg őriz a poharam engem, engem, engem.

Fürdik a lelkem, baj nem érhet.

Napozik ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent.

(Francia szöveg, telefonon.)

Fürdik a lelkem, amíg őriz

A poharam engem, engem, engem, engem, engem, engem.

Fürdik a lelkem, baj nem érhet.

Napozik ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent.

Fürdik a lelkem, amíg őriz a poharam engem, engem, engem, engem.

Fürdik a lelkem, baj nem érhet.

Napozik ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent, ott bent.