Szalad aki fél, menekülhetnél

De benned él a bajt mindig kereső

Elered az eső.

Megszólal a rajt. A sötétbe hajt,

Kirántott karddal végül majd.

Te leszel, aki zárt reteszel.

Te azt mondod, úgyis elmúlik.

Nem zavar, ha fáj.

És nem hallod, ahogy azt kiáltom

Állj!

Mindent felraktál, erre az egy lapra,

Már nem gondolsz a holnapra.

De nekem már nem ez a jelen.

Te vagy aki győz. Belesárgúl őszi tájban

Őrzi tán, hogy még nem elég

Sosem lesz menedék.

Te azt mondod, úgyis elmúlik.

Nem zavar, ha fáj.

És nem hallod, ahogy azt kiáltom

Állj!